Protestant 2010.05.06. 14:06

Kedves Ildikó!

Levelem elsősorban nem neked szól. Te ugyanis - ritka kivételként - vállaltad az MSZP katasztrofális vereségének következményét, a második forduló után lemondtál pártelnöki megbízatásodról. Vannak azonban jópáran, akiket a tiédnél jóval nagyobb felelősség terhel a magyar baloldal XXI. századi mohácsáért, és most mégis csak kétszínű maszatolást, egyéni ambíciókat leplező hiteltelen felajánlkozásokat látunk tőlük, mi több: egyesek attól sem riadnak vissza, hogy - miközben tevékeny részesei, sőt működtetői voltak az országot tönkretevő és a közpénzeket magánzsebekbe szipkázó politikai gépezetnek - most a baloldal megújítóinak hazug szerepében tetszelegjenek. Azok, akik miatt a legnagyobb szükség volna e megújulásra. Tehát inkább úgy fogalmaznék: kedves MSZP elnökség, kedves MSZP potentátok, kedves Nómenklatúra!

Szándékosan nem írok "kedves elvtársak"-at. Két okból sem. Az első, hogy néhány kivételtől eltekintve nektek nincsenek elveitek, hacsak elvnek nem tartjuk a személyes gyarapodás és a pozíciók halmozásának mindenek felettiségét. Márpedig én azokban nem kívánok nektek sem társatok, sem egyebetek lenni. Épp elég ideig szívtátok a haza vérét, épp elég ideig kell miattatok szégyenkeznie minden tisztességes baloldalinak ahhoz, hogy még a megszólítás szintjén se vállaljon veletek semmiféle közösséget. A második ok pedig az, hogy nem vagyok bolsevik. Márpedig a keleti blokkban a bolsevikok elvtársazták egymást évtizedeken keresztül, ezért akkor sem elfogadható a használata egyetlen tisztességes demokrata számára sem, ha egyébként a keleti blokkon kívül évtizedek óta vígan használják a baloldali pártok és mozgalmak. Ők nem itt vannak, mi pedig nem ott.

Ti most arra kértek engem az MSZP többi tagjával együtt, hogy vizsgáljuk meg az MSZP nevetségessé válásának okát. Mert itt nem egyszerű választási vereségről van szó, hanem arról, hogy a Magyar Szocialista Párt - mint a baloldal sokáig egyetlen képviselője - mára tökéletesen hiteltelenné, arctalanná, avittá és nevetségessé vált. Tagsága gyakorlatilag a kihalás szélére került, nemkülönben a szavazóbázisa. Nincs ma egyetlen értelmes indok, ami egy dolgozó, családfenntartó magyar polgárt az MSZP melletti szavazásra indítana. A szavazótábor gyakorlatilag a pártállamból örökölt - minden hiba és gazemberség ellenére élete végéig vakon hívő - nyugdíjasokból áll, a párt testületeiben pedig szinte csak a karrieristák és az elvtelen megélhetésiek maradtak, néhány naiv őrülttől eltekintve. Márpedig egy ilyen alapra legfeljebb temetkezési vállalkozást lehet építeni, pártot nem. A választási vereség ennek a katasztrofális állapotnak csak egy állomása. A lejtőnek pedig nincs alja: az MSZP közel áll a teljes megsemmisüléshez, és ha nem változtat gyökeresen, ez be is fog következni.

Ugyan csak az elmúlt négy évet szeretnétek értékelni, de ha ebbe belekezdünk, nagyon hamar rájövünk, hogy itt legalább nyolc, de inkább 20 évről van szó. Mert azok a folyamatok tetőztek most be és borították el ezt a pártot, amelyek előfeltételei már 20 éve is az MSZP-ben voltak, és előszeleik is az előző évszázadra datálódnak.

A 2010-es választási katasztrófához három dolog vezetett el. A gyenge politika, a hitvány emberek és a pökhendi, hazug stílus. Ezek közül akár egy is elég ahhoz, hogy egy pártot választási vereségbe vezessen, az MSZP-ben pedig mindhárom jelen volt, sőt eluralkodott és tort ült. Nincs hát min csodálkoznunk. E három tényezőt veszem most sorba.

Előtte azonban néhány alapvetést engedjetek meg, mert olyan tételeket is ki kell mondani, amelyekről az MSZP-ben már rég elfeledkeztek, vagy már kezdetekben is másképp értelmeztek.

1. Politikának azt tekintem, ami a közjó, azaz az ország és a nemzet javának (de legalábbis az ország és a nemzet lehetőség szerinti legnagyobb részének) szolgálatára irányuló közösségi tevékenység. Tehát szolgálat, mégpedig közösségi szolgálat. Nem "pénzzel és erővel működtetett rendszer", nem az egyéni ambíciók közös mederbe terelése, nem pártérdekek mentén kibontakozó össznemzeti színházi előadás, hanem a közösség szolgálata.

2. Baloldali politikának azt tekintem, ami elsősorban a munkájukból élők szemüvegén át tekinti a közjót, a munkát fontos értékteremtőnek tartja és megbecsüli, közösségekben gondolkodik és közösségeket teremt, valamint a legalapvetőbb közszolgáltatásokat (nem a plazmatévét és a magántanárt, hanem a legalapvetőbb közszolgáltatásokat) minél szélesebb rétegek számára igyekszik biztosítani.

Ezeket szigorúan véve ma az MSZP nemcsak hogy nem tűnik baloldali pártnak, hanem még politikai szervezetnek se. Sekélyes perc-emberkék egyéni ambíciói által működtetett pénzszivattyúnak annál inkább.

Az első ok: gyenge politika

A kérdés egyszerűnek tűnhet, hiszen a számok magukért beszélnek. A munkanélküliség az egekbe szökött, a GDP éppen hogy vánszorog, az állam külső adósságállománya pedig elképesztő méreteket öltött. Hiába mondjátok, hogy ez a gazdasági válság miatt van. Annak, hogy a gazdasági válság egy pazarlóságában is versenyképtelen, túlköltekező és szinte zéró hatékonyságú állami szektort, egy túladóztatott, megbéklyózott vállalkozói szeférát, egy szociálisan megrendített és hamis ígéretekkel táplált magánszektort, átláthatatlan állami szabályozókat és tomboló korrupciót talált a Kárpátok bércei között, nem a véletlen volt az oka, hanem az MSZP kormányzása.

Az, hogy 2002-ben a rövid távú népszerűsködés oldárán feláldoztatott az ország fenntartható növekedése, történelmi hiba volt. Az pedig, hogy a lepel lehullása után "trükkök százaival" próbáltuk a düledező épület homlokzatát csillogó állapotúnak láttatni, hogy a 2006-os választási győzelem (azaz a hatalom megtartásának) oltárán az ország hosszú távú jövőjét áldoztuk fel, már egyenesen bűn. Olyan bűn, ami törvényszerűen magával hozta az őszödi beszédet, a zavargásokat és a megszorításokat is.

Ráadásul ezek a megszorítások is a látszatra könnyebb megoldás felé orientálódtak: az állami szektor karcsúsítása és az elosztás ésszerűsítése helyett az adóbevételek azonnali növelésének szándéka uralkodott el, újabb és újabb adókat vezetett be a kormány, miközben a pazarló struktúrák szinte változatanul fennmaradtak. Összességében tehát elmondható, hogy hibás döntésekkel okoztunk egy hatalmas problémát, aminek a megoldására képtelennek bizonyultunk. Ez nem bátorság, hanem stratégiai hiba. Ennél kevesebbért is buktak már hatalmasat kormányok.

A stratégiai hibát viszont taktikai hibák egész garmadája kísérte. A szabad piac nevében dömpingáron ránk zúduló külföldi élelmiszerek gyakorlatilag bármiféle állami beavatkozás nélkül tudták padlóra küldeni a bürökratikus láncok tömkelegével megbéklyózott és a támogatási rendszerrel is versenyképtelenné tett magyar mezőgazdaságot, az egészségügy reformját átgondolatlanul és kapkodva indította el a kormány, a megszorításoknál pedig a fűnyíróelvet szinte mindenhol alkalmazta, ahol nem kellett volna. A 2009-es miniszterelnöki casting bohózatot csinált a magyar demokratikus hagyományokból. És ez csak a jéghegy csúcsa.

Ahogy pedig ezen hibák folyományaként csökkent az MSZP népszerűsége, a párt és a körülötte lebzselő úgynevezett liberális értelmiség (azaz a pártemlőkön lógó, ingyenélő siserehad) belekezdett abba a szellemi mélyrepülésbe, amit talán még évtizedek múlva is a "Farkast kiáltani" tipikus közéleti példájának fog tekinteni a politológiatudomány. Elkezdtek rettegni. Először csak a tényleg kemény mondatokra, később aztán már mindenre. Előbújtak a hivatásos, a megélhetési rettegők, liberális körökben már szinte versengtek, hogy ki tudja több jobboldali megszólalásra ráaggatni a "fasiszta" jelzőt. Komikus jelenetek kísérték ezeket a törekvéseket még akkor is, ha néhány esetben a szélsőségek elleni fellépés valóban jogos is volt. Azonban mikor már jól láthatóan csak a vízió nélküliség és a politikai hibák elfedésének szándéka generálta pótcselekvésként az állandó rettegést és a szélsőjobbal való riogatást, akkor már annyira hiteltelenné vált az egész ügy, hogy a valóban fasisztoid megnyilvánulások ellen is hiába lépett fel a párt és csatolt részei.

Egy gyors agytorna: a formális logika szabadosan értelmezett szabályai szerint ha "A" utálja "B"-t, mert az lopott tőle, "B" viszont állandóan retteg "C"-től, akkor "A" hogy fog viszonyulni "C"-hez? Na ugye. Ez csak egy, ép ésszel fél perc alatt is felfogható momentuma annak, miért erősödött meg mindenhol a radikalizmus és hogy milyen tevőleges köze volt ehhez az állandó riogatásnak. Kontraproduktívvá és hiteltelenné vált az egész, ráadásul megmutatta, hogy mennyire terméketlen az MSZP szellemi holdudvara.

A politika gyenge minőségét jelzi az is, ahogy a párt vezetői a mindennapok problémáihoz viszonyultak. A többmilliós fizetések biztonságából, az A6-os Audi kormánya mögül nem tűnik akkora problémának sem egy adóemelés, sem az úgynevezett megélhetési bűnözés. De akinek az utolsó párezer vagy pár tízezer forintja kerül ezek által más kezébe, az annyit legalábbis elvárhat, hogy a problémái iránt megértőek legyenek. Márpedig az MSZP politikusai Magyarország mindennapi életétől oly távolra szakadtak, hogy a valóságról már halvány fogalmuk sem maradt. Számukra az élet egyetlen színtere a politika porondja, egyetlen értelme pedig a "másik oldal" legyőzése lett. Az ország valódi problémáiról pedig tudomást sem akartak venni. A budai villák környékén valóban jó a közbiztonság. De Kelet-Magyarországon már korántsem annyira. A Zemplénben nem egy helyen a kenyérért is harcok folynak. Talán érdemes lett volna legalább egyszer odamenni, ahol valóban szegénység van. Megtapasztalni, milyen az, mikor fél kiló kenyeret oszt be egy család 2 napra. Megtapasztalni a magyar valóság másik oldalát is, ami nem a jól elmondott szónoklatokról és a szolgálati telefonokról szól, hanem a nélkülözésről, a kikapcsolt villanyóráról és a teljes kilátástalanságról.

A második ok: hitvány emberek

Az MSZP-nek a legnagyobb kárt mégsem az elhibázott politikai döntések elképesztő száma okozta, nem a tönkretett gazdaság, hanem azok a hitvány gazemberek, akik az MSZP-t csupán a lopás színterének, illetve keretének tekintették. Náluk - per definitionem - értékekről, elvekről szó sem lehet, a politikát egyéni gazdagodásuk olyan útjának látják, ami a törvények fölé helyezi őket, ezáltal biztonságot szolgáltat mocskos üzelmeikhez.

Az MSZP ezen gazemberek működéséhez ideális terepnek bizonyult. Az 1998-as választási vereség után a szervezetlenség lett úrrá a párton. Ekkoriban tűntek fel először a Zuschlagok, a Hagyók, a Hunvaldok. Aztán a 2000-es évek elejétől szépen módszeresen elkezdték átvenni a pártot. E tevékenységük gyakorlása közben semmiféle erkölcsi skrupulusaik nem voltak. Emlékszünk még például az análisan megerőszakoltatott szombathelyi BIT-es gyerekre? Jól látszott már akkor, miféle alakok gyűltek akkor egybe az MSZP berkeiben. Olyanok, akikbe csak hányni jár a lélek.

Az MSZP pedig nemhogy nem takarította ki magából ezen alakokat, hanem elhalmozta pozíciókkal. Olyan volt ez a közeg, ahol ez a stílus nem undorítónak, nem visszataszítónak tűnt, hanem épp ellenkezőleg: bátornak és határozottnak. Eluralkodott a kontraszelekció és - úgy tűnik - ezt csak évekkel később, az ügyészség és az előzetes letartóztatások állították meg. Addig mindenki szeretett együtt mutatkozni velük, egyezkedni velük, lehulló morzsákért befeküdni nekik. Volt olyan belvárosi MSZP-s politikus, aki Hagyó el-caminozása után biciklivel végigjárta ugyanazt az utat, csak hogy tetsszék a nagy embernek.

Sokszor, sokan mondtátok, hogy alig vannak fiatalok az MSZP környékén. Erre az egyszerűbb válasz úgy hangzik, hogy vannak, csak néha elmennek előzetesbe, aztán letöltendőre, és mire szabadlábra helyezik őket, már nem is olyan fiatalok. A kicsit bonyolultabb pedig úgy, hogy csak végig kell nézni, mi lett azokkal, akik fiatalként bekerültek az MSZP felső köreibe. Ahelyett, hogy új gondolatokat, új stílust, friss levegőt hoztak volna a megdohosodott pártállami struktúrákba, ők is beleszürkültek, beledohosodtak a folyosói alkukba, beletanultak a háttérmutyik rejtelmeibe, és ma semmivel sem különbek, mint akiktől ezt eltanulták. Pont úgy beszélnek és cselekszenek, mint azok, akiket le (vagy inkább fel) kellett volna váltaniuk. Ez csak annak vonzó perspektíva, aki nem alkotni akar, nem egy nemzetet szolgálni, hanem lejattolni, okosba megoldani és féllegálisan sokat keresni. A gazembernek, nem pedig az őszinte és nyitott fiatalnak. Csodálkozunk hát, hogy gazemberből több van, mint őszinte és nyitott fiatalból?

Veres Jánosra és Draskovics Tiborra nem pazarolnék sok szót, egy normális országban már amiatt is előzetesben kellene ülniük, amit a HírTV-s riporterekkel akartak művelni Helmeczy László és a haveri kutyák segítségével. Kormányzati pozíciójuk mindannak a nettó megcsúfolása, amit Mesterházy Attila "becsületes emberek értékalapú közösségének" nevezett. Ugyanígy nem vesztegetném a szót a Dream Team-re, azaz Szekeres Imrére, Baja Ferencre, Lamperth Mónikára, Kiss Péterre és az összes többi olyan mammutra, akik csak kihalással bírnak majd elszakadni fontos pozícióiktól, ugyanakkor nincs az országban 30 embernél több, aki bármilyen pozitív ügyet tudna bármelyikükhöz kötni. Arcnélküli, szürke apparatcsikok, akik mellette mesterei a folyosón megegyezős, lemutyizós, kiszivárogtatós, okosbamegoldós hatalomtechnikai stílusnak. A megtestesült 80-as évek.

És hogy teljes legyen a hitványsági tabló (persze igen sokakat kihagytam így is), egy normális országban 24 óráig nem maradhatna főpolgármester-jelölt, aki ekkora szamársággal bír kampányt nyitni egy héttel a megalázó vereség után, mint amit Horváth Csaba művelt a díjmentes BKV-vel. Szakmailag és pénzügyileg teljesen megalapozatlan, levegőbedurrantó nagyotmondás, amit már akkor se vesz komolyan senki (még a kiötlője sem), mikor kimondja. Bohócot csinál önmagából, az MSZP-ből, teljesen idiótának nézi a fővárosi választókat. Biztos, hogy egy ilyen ember mögé akar ez a párt beállni?

A harmadik ok: pökhendi, hazug stílus

Talán részhalmaza az emberi hitványságnak (le style, c'est l'homme). Mégis különveszem, mert önmagában is igen nagy szerepe volt az MSZP megalázó vereségében. Az őszödi beszéd legnagyobb hatású mondata ("hazudtunk reggel, éjjel meg este") a beszédet követő parlamenti ciklusban sok szocialista politikus számára életgyakorlattá vált. Márpedig az Internet korában a hazug embert még annál is hamarabb utolérik. És bizony nemcsak az a hazugság, ami tételesen és szóról szóra cáfolható, hanem az is, ami a valóságnak "nem minden szeletét bontja ki". Mikor például Budai Bernadett faarccal bejelenti, hogy az MSZP álláspontja szerint ingatlanadó nincs és nem is lesz, akkor néhány kattintással előjönnek ezzel ellentétes szocialista nyilatkozatok tömegei.

A pökhendi kivagyiság netovábbja, mikor egy politikus az őt kérdezni akaró újságírót kamerástól fellöki. Teljesen mindegy, hogy az újságíró mit akar kérdezni, milyen prekoncepciói vannak, a választónak joga van tudni mindent, mert a politikusok az ő pénzéből élnek. A sajtóval szembeni támadás áttételesen a választó elleni támadás is. Ezt is megcsináltuk, ugye, János?

Nem mondom, hogy ezek az ügyek egyesével okozták az MSZP katasztrofális lebőgését a választásokon. De mint cseppben a tenger, megláthatjuk bennük azt a politikai stílust, azokat a hibákat és azokat az emberi silányságokat amelyek összességében oda vezettek, hogy a baloldal gyakorlatilag minden bástyáját elvesztette. Azt a stílust mutatják ezek, amivel végképp fel kell hagynia a szocialista pártnak, különben egy-két év múlva ott fog tartani, ahol ma az SZDSZ. A lejtőnek nincs alja, be kell tehát húzni a féket és rükvercbe tenni a verdát.

Kedves Nómenklatúra!

Jogosan kérdezheted, miért vagyok én még mindig tagja egy olyan pártnak, amiről ilyen lesújtóan vélekedem. Pedig egyszerű: azért, mert még mindig hiszem, hogy lehet tisztességes baloldali politikát is csinálni, alázatosat, szerényet, a köz javára szolgálót. És mert tudom, hogy antitézis nélkül nem lesz szintézis. Elég volt a szar maszatolásából. Ott leszek minden nap a seggetekben, de nem a nyelvemmel, hanem egy hatalmas virtuális kaktusszal, és aki gazemberkedni próbál, annak felnyomom tövig és meg is tekerem. Itt az ideje annak, hogy legyen egy tisztességes baloldali pártja ennek az országnak. Mert megérdemli.

Üdvözlettel:

A tiltakozó

 

Kedves Barátaim!

A Magyar Szocialista Párt korszakhatárhoz érkezett. Elvesztettük a kormányzás lehetőségét és sok korábbi választónk bizalmát. De megőriztük az esélyt arra, hogy a legnagyobb ellenzéki erőként újíthassuk meg politikánkat és működésünket. A Ti munkátoknak, aktivistáink és támogatóink elkötelezettségének köszönhető, hogy esélyt kaptunk arra is: megerősödve, megújulva és megtisztulva demokratikus baloldali váltópárttá válhassunk. Köszönet érte. De az esély még csak a lehetőséget adja meg, amelyen ronthatunk is, javíthatunk is.

Most új, minden eddiginél nehezebb feladat vár ránk. Közösen kell döntenünk a jövőnket meghatározó kérdésekben. Ezért vitát, pártkonzultációt kezdeményezünk arról:

1. Hogyan értékeljük az elmúlt négy év teljesítményét? Milyen tanulságokat vonunk le kormányzati munkánk tapasztalataiból? Min kell változtatni, javítani politikánkban, magatartásunkban, társadalmi kapcsolatainkban, a párt működésében és szervezetében? Kezdjük meg ezzel a vitával azt a hosszabb folyamatot, amely a szembenézéshez vezet 20 éves történetünkkel, múltunkkal és jövő lehetőségeinkkel!

2. Milyen legyen az MSZP új, ellenzéki politikájának stratégiája, aktuális feladatai? Hogyan szervezünk olyan pártot, amely következetesen baloldali, de amely nyitott kapcsolatra törekszik a többi demokratával? Hogyan kap jóval nagyobb szerepet működésünkben a teljesítménykényszer, a pártdemokrácia, az erkölcsi és politikai felelősség megkövetelése? Felelős, de kemény és következetes ellenzékként mi a viszonyunk a kormányhoz és a többi párthoz? Hogyan képviseljük választóink érdekeit, a baloldal, a demokrácia, a progresszió értékeit? (Csak néhány példa a rövidesen eldöntendő konkrét kérdésekre: Milyen törvényjavaslatokat kezdeményezünk a munkájukból és nyugdíjukból élők érdekében? Hogyan jelölünk köztársasági elnököt? Mi az álláspontunk a közvetlen polgármester választás jogáról, az önkormányzati-, a választási-, a médiatörvény bejelentett módosításáról, az országgyűlés létszámcsökkentésének módjáról, a határon túli magyarok kettős állampolgárságáról?)

3. Milyen menetrendben végezzük el politikai teendőinket? Mint tudjátok, a párt vezetése vállalta felelősségét, és levonta a politikai konzekvenciát. Magam lemondtam az elnöki tisztségről és az elnökség is felajánlotta lemondását a kongresszusnak. Az elnökség azt akarja, hogy a párt új vezetést választhasson, ennek időpontját és menetét bízta a párttagság, a kongresszus döntésére. Június elején ezért kongresszust tartunk, amely a politikai feladatok meghatározása mellett elnököt választ és dönt a teljes, felmenő rendszerű tisztújítás menetéről, választ a lehetséges alternatívák közül. Mérlegeljétek: a kongresszus elrendelje-e az azonnali, felmenő rendszerű, soron kívüli tisztújítást, amelynek végén szeptember elején választanánk meg az új elnökséget, vagy az önkormányzati választásokat követően, de már egy új működési modell, egy kora őszi kongresszuson elfogadott új alapszabály alapján vágjunk neki a tisztújításnak még az idén?

A baloldal jövőjéről kell döntenünk. Kérjük, vegyetek részt a közös döntésben, és a következő két hétben alakítsátok ki álláspontotokat a három kérdésről. Minden választókerület párttagjainak véleményét várjuk a info@mszp.hu-ra.

Budapest, 2010. április 27.

Az MSZP elnöksége nevében, köszönettel:

Lendvai Ildikó

A bejegyzés trackback címe:

https://ujbal.blog.hu/api/trackback/id/tr941976996

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tuur Ion (törölt) 2010.05.06. 16:23:30

Ha Őszöd után nem léptél ki, akkor bűnrészes vagy mindenben. Egy tisztességes országban életfogytiglant kapnál (ha egyszer nincs halálbüntetés).

Protestant 2010.05.06. 17:27:32

Ha mindenki kilép, ki fogja elmondani a nagyfejűeknek, hogy hülyeséget csinálnak? Jó megoldás a menekülés?

Nadiposzi (törölt) 2010.10.01. 15:28:38

Ha ezt tényleg egy MSZP-s írta, akkor én hátradőlök, és kérek egy kávét.

Protestant 2010.10.01. 15:37:56

Hány cukorral kéred?

objekt 2010.10.01. 17:12:15

A "Török blog"-ból tévedtem erre, véletlenül. Én már régen láttam ennyire összeszedett, olvasmányos, jó humorral megírt és tartalmilag is ennyire korrekt írást. Sokaknak fájnak ezek a mondatok, tudom, de nekem elégtétel és öröm, hogy vannak a baloldalon is gondolkodó emberek. Mert az oldal mottójához kapcsolódva azt mondhatom: A Fideszt támogatni ezzel a baloldallal szemben, az sem éppen jobboldali elkötelezettséget jelent.

Protestant 2010.10.01. 17:38:46

Köszönjük a mókusok nevében (a linkolást is).